Írások · vissza a rovathoz

Mi történik egy weboldallal, ha egy évig senki nem nyúl hozzá?

A weboldal nem bútor. Nem úgy áll ott, ahogy hagyták — miközben senki nem nyúl hozzá, körülötte minden elmozdul.

Ez a leggyakoribb félreértés a weboldalakkal kapcsolatban, és teljesen érthető. Ha valaki kifizet egy honlapot, azt egyszeri beruházásnak gondolja: elkészült, működik, kész. Egy cégtábla is így viselkedik.

Csakhogy a weboldal nem tárgy, hanem szolgáltatás, ami több idegen rendszerre támaszkodik. Fut egy kiszolgálón, ami frissül. Egy programnyelven, aminek verziói elavulnak. Kapcsolódik levelezéshez, térképhez, fizetéshez, naptárhoz — és ezek mindegyike a saját ütemében változik, a te tudtod nélkül.

Az oldal áll, a környezete mozog A weboldal változatlan marad, miközben alatta a tárhely, a programnyelv, a beépülő modulok és a külső szolgáltatások mind továbblépnek. a weboldalad — változatlan tárhely programnyelv bővítmények külső szolgáltatás mind a négy magától továbblép — az oldal nem
  • a weboldalad — változatlan
  • tárhely
  • programnyelv
  • bővítmények
  • külső szolgáltatás

mind a négy magától továbblép — az oldal nem

Ami látványosan romlik el

A leglátványosabb a lejárat. A domain és a tanúsítvány évente megújul, és ha az értesítő egy régi e-mail-címre megy — mondjuk annak a fejlesztőnek a címére, akivel már nincs kapcsolat —, akkor a lejáratról egyszerűen nem szerez tudomást senki. A domain esetében ez a legdrágább hiba, amit egy vállalkozás elkövethet: a felszabadult nevet bárki megveheti.

A második a verzióugrás. A tárhelyszolgáltató időnként frissíti a kiszolgálón futó programnyelvet, mert a régi verzió nem kap többé biztonsági javítást. Az oldal ilyenkor magától elszállhat — nem azért, mert valaki elrontott valamit, hanem mert alóla lépett tovább a rendszer, amin állt.

A harmadik a külső kapcsolat. A térkép, a közösségi hírfolyam, a hírlevél-feliratkozás mind idegen szolgáltatáson múlik. Ha az átalakítja a hozzáférés módját, a beágyazott elem helyén hibaüzenet vagy üres doboz marad. Ezt a látogató látja meg először, nem a tulajdonos.

Ami csendben romlik el — és ez a veszélyesebb

Az eddigiek legalább feltűnnek. A nehezebb eset az, amikor az oldal látszólag tökéletesen működik.

A leggyakoribb ilyen az űrlap. A látogató kitölti, megnyomja a küldést, megjelenik a köszönőüzenet — a levél viszont nem érkezik meg. Ennek rendszerint a levélküldés hitelesítése az oka: a fogadó szolgáltatók szigorítanak, a küldő beállítás pedig marad a régi, és a levél némán a spam mappába kerül. Erről külön írás szól: miért kerül spambe a céges leveled. Ilyenkor hetekig lehet úgy, hogy senki nem jelentkezik, és a tulajdonos azt hiszi, nincs érdeklődés.

A második a biztonsági mentés. Sok tárhelyen automatikus mentés fut, aminek a létezésében mindenki megnyugszik. A mentés viszont csak akkor ér valamit, ha valaki vissza is állította egyszer. Amíg ez nem történt meg, addig nem mentés, csak egy fájl.

A harmadik az elavult tartalom. A nyitvatartás, az ár, a munkatársak, a szolgáltatáslista. Ez nem műszaki hiba, mégis ez okozza a legtöbb elveszett megkeresést — mert a látogató nem tudja, hogy az adat régi, csak azt látja, hogy nem stimmel.

A negyedik a felhalmozódás: automatikus regisztrációk, kéretlen hozzászólások, korábbi verziók a szövegekből. Egyik sem tesz kárt önmagában, de évek alatt annyira felduzzasztják az adatbázist, hogy a lassulás észrevehetővé válik — anélkül, hogy bárki bármit is csinált volna.

Ami valóban nem romlik el

Nem minden oldalra igaz mindez, és ezt tisztességes kimondani.

A statikus tartalom nem romlik: a szöveg, a kép, a szerkezet. Egy adatbázis és beépülő modulok nélküli, kézzel írt oldal évekig ugyanúgy működik, mert nincs benne, ami magától elmozdulhatna. Ott is lejár a domain és a tanúsítvány, de a lista ezzel véget is ér.

Ebből következik, hogy a karbantartási igény nem a weboldalból ered, hanem a benne lévő mozgó alkatrészek számából. Egy bemutatkozó oldal, ami csak szöveget mutat, más nagyságrend, mint egy foglalási és fizetési lánc. Aki azt mondja, hogy minden weboldalt kötelező havonta gondozni, az nem néz oda, hogy mit épített.

Mit érdemes ebből csinálni

A legkisebb dolog, ami már sokat ér: a lejáratok kerüljenek a saját címedre. A domain és a tárhely értesítője menjen olyan postafiókba, amit te nyitsz meg. Ez egyetlen beállítás, és a legdrágább hibát előzi meg.

A második: havonta egyszer küldj magadnak egy üzenetet az oldal űrlapján keresztül. Két perc, és pontosan azt a hibát fogja meg, ami a legtöbb elveszett megkeresést okozza.

A többi — frissítés, mentés, hibajavítás, verzióváltás-figyelés — az, amire havidíjas gondozás van; erről a karbantartásról szóló oldalon írok részletesen. De az első két lépéshez nem kell hozzám fordulni.

Kérdések a témáról

Ha nem változtatok semmit az oldalon, akkor is romolhat?

Igen, mert nem az oldal változik, hanem a környezete. A böngészők frissülnek, a tárhely PHP-verziót vált, a beépülő modulok mögötti szolgáltatások átalakulnak. Az oldal ugyanaz marad, miközben minden más elmozdul alóla — és ettől lesz működésképtelen egy addig hibátlan funkció.

Honnan tudom, hogy elavult-e a weboldalam?

Négy dolgot érdemes megnézni: mikor járt le a domain és a tanúsítvány, működik-e még minden űrlap és foglalási gomb, van-e friss biztonsági mentés, és mikor volt a legutóbbi frissítés az adminfelületen. Ha ezek közül kettőre nem tudsz válaszolni, az oldal nincs gondozva.

Mennyibe kerül ez, ha később javíttatom?

Többe, mint folyamatosan gondozni, mert az elmaradt frissítéseket nem lehet egyszerre bepótolni. Egy sok kihagyott verzión át ugró frissítés gyakran töri az oldalt, és a hibakeresés ilyenkor nem egy változást vizsgál, hanem több tucatnyit egyszerre.

Mi az, amit tényleg nem kell karbantartani?

A statikus tartalom: a szöveg, a kép, a szerkezet. Egy kézzel írt, adatbázis és beépülő modulok nélküli oldal évekig változatlanul működik. A karbantartási igény nem a weboldalból ered, hanem abból, hány mozgó alkatrészt tettek bele.

← Vissza az Írásokhoz