Egy mondatból lett a lámpám szabálya

2026. október 20-án ezt írtam egy beszélgetésbe a szobám lámpájának esti fényéről:

„ne legyen fehérebb semmiképpen sem a kezdése, mint ami előtte van” Karner Kristóf, 2026. október 20.

Még aznap szabály lett belőle a lámpa vezérlőjében. Este a fény csak a melegebb irányba mozdul, és egy pillanatra sem lesz fehérebb, mint ami előtte égett. Késő este mindhárom izzó a legmelegebb fehérjén ég, és már csak a fényereje csökken. A lámpát egy Claude-dal folytatott beszélgetésben építettem meg, egyetlen nap alatt, négy változatban.

Más mondatokból más rendszerek lettek:

• „a recapből csak úgy lehessen kilépni, ha végiglapoztam” — az e-olvasóm firmware-ének szabálya lett: a másnapi összefoglalóból, amit az olvasottakból készít, csak végiglapozva lehet továbbmenni.
• „folyamatos éhségre vagyok kényszerítve” — ezt egy streaming-szolgáltató ajánlójáról mondtam. Egy offline zenelejátszó lett belőle a saját gyűjteményemre, amelyben nincs ajánló.
• „ne pont kétszer kelljen fel-le kapcsolni” — a fali kapcsoló jeladó lett: ha többször gyorsan fel-le kapcsolom, a lámpa takarításhoz való erős fényre vált.

Egyik sem nehéz program. Egy AI-ágens 2026-ban órákig dolgozik önállóan egy feladaton, és egy meglévő nyílt forrású eszközbe is bele tud építeni. A rendszer így azon múlik, meg tudom-e mondani, hogyan élek, és ki tudom-e próbálni, hogy úgy működik-e.

Mi maradt az én dolgom

AI-val építettem. Én döntöttem el, mit kell tenniük, és hogyan ellenőrzöm. A gyakorlatban ez három dolog volt.

Megfogalmazni. A kéréseim többnyire szabályok voltak arról, hogyan akarok élni: este ne legyen fehérebb a fény, a lejátszóban ne legyen ajánló, az olvasó ne engedjen tovább, amíg végig nem lapoztam, amit legutóbb olvastam.

Nemet mondani. Az AI sokszor mást javasolt. Az e-olvasóhoz egy sötét, filmes főmenüt ajánlott, én egy másikat választottam. Egyszer egyhetes szünetet javasolt, hogy az idő a vállalkozásomra menjen; aznap még két új változat készült.

Kipróbálni. A hibák nagy része csak a valódi készüléken derült ki: hogy a betű nem fér ki a képernyőre, hogy az ébresztés akkumulátorról nem működik, hogy a lámpa a kapcsolgatásra másként reagál, mint vártam. Ezt csak én tudtam megnézni, és a munka nagyobbik része ez volt.

Mibe került

Időbe, figyelembe és keretbe. 2026. május 31. és október 21. között 71 napon dolgozott AI a rendszereimen. A Claude Code-ban ez összesen kb. 121 óra gépidő, ebből az e-olvasóra kb. 45 óra jutott, 14 napon. A lámpa egyetlen munkanap volt.

Pénzben kevés. Az e-olvasó felhős hídja ingyenes csomagon fut, és egy 972 soros film magyar feliratát a feliratfordítóm 4,4 perc alatt készítette el, az ötórás Claude-keret 4%-áért (2026. október 20-i mérés). A keretnek viszont van alja: 2026. október 21-én ennek a cikksorozatnak a tervezése is megállt rajta, mert hat párhuzamos AI-segéd egyszerre futott ki belőle.

Ahol eltörik

Ha nem értem, mit épített. Ha az irányító nem érti, mit épített az AI, minden javítás újabb kérés lesz. Geoffrey Litt szerint ma a megértés a szűk keresztmetszet. Én ezért vezetek minden projekthez jegyzetet, amiből az AI is, én is visszaolvashatom, mit miért döntöttünk.

Ha mindent összekötök. Az e-olvasóm hídja egyszerre lát privát adatot, idegen szöveget, és kifelé is beszél. Simon Willison ezt a hármat nevezi halálos hármasnak. Ezért van a hídon napi hívásplafon, és ezért törlődik az olvasott szöveg a feldolgozás után.

Ha a szolgáltató változtat. Egy ember és egy AI-szolgáltató: ha a feltételek vagy a keretek változnak, a karbantartás ára is változik. A rendszereim ezért egyszerű fájlokból állnak, kevés függőséggel, és a kód a gépemen van.

A nyílt forrás formálható lett

Az Ink & Switch kutatócsoport 2025-ös esszéje szerint a nyílt forrás hozzáférést ad a kódhoz, de a módosításához szakértelem kell, az AI pedig többnyire újabb önálló appokat gyárt. Az én rendszereim többsége egy meglévő nyílt eszközbe épül: az e-olvasónál a CrossPoint firmware saját ágába, a filmeknél az IINA lejátszóba és az mpv-be, a lámpánál az izzók helyi protokolljába. A szakértelmet az ágens hozza, a helyet a meglévő eszköz adja.

A beszélgetésből lesz a beállítás

A rendszereim beállítása szöveg: a projekt jegyzete (a CLAUDE.md), az ágens memóriája és egy-egy skill. Amit egyszer kimondtam — hogy ne legyen mesterséges sortörés, hogy a kiejtést magyar betűkkel kérem —, az bekerül a jegyzetbe, és a következő munkamenet már ezzel indul. A Notion 2026 szeptembere óta egy jegyzetoldalt is skillként tud átadni a Claude Code-nak.

A kódot meg tudnám mutatni, a beállítást nem, mert abban a napirendem, az ízlésem és a határaim vannak. Ezért él minden projektem helyi gitben, távoli tároló nélkül.

Az összekötés

A rendszerek összeérnek. A Notion-naptáramból e-olvasós könyv lesz, és amit elolvastam, az vissza is pipálódik. Ha az IINA-ban film indul, a lámpa elsötétül. A billentyűzet lejátszás-gombja annak a lejátszónak szól, amelyik nyitva van.

A legkedvesebb él két Claude között fut. 2026. szeptember 29-én egy csevegő Claude egy skill-lel megírta egy némafilm kísérőzenéjét, és a memóriakártyára tette lejátszási listaként. Ugyanaznap a zenelejátszóm Claude Code-munkamenete ugyanazt a skillt meghívva a lejátszóban is létrehozta a listát. A két Claude között a vágólapom volt a híd.

A teljes térkép, dátumokkal és szótárral, a Saját rendszerek lapon van, az e-olvasó részletei pedig egy külön írásban.

Ami még lehetséges

A naptárból épülő e-könyv bárkinek jó, aki naptárban tervezi, mit olvas. A feliratfordító bármely nyelvpárra működne, kis nyelvekre és régi filmekre is. Az ajánló nélküli lejátszó felépítése (egy SQLite adatbázis, a Python saját könyvtárai, egyszerű JavaScript és tesztek) egy kiadó vagy egy DJ-archívum véges gyűjteményéhez is jó. Ugyanezzel a módszerrel építek másoknak is rendszert; erről a rendszerekről szóló írásom szól.

Kérdések a témáról

← Vissza az Írásokhoz