Amit egy elhagyott weboldal elárul
Egy magára hagyott oldal nem hallgat. Elég pontosan megmondja, mikor hagyták ott, és néha azt is, hogy miért.
Van egy szokásom, amit nem tudok letenni: ha egy oldal régiesnek érződik, megnézem, mikor nyúltak hozzá utoljára. Nem ítélkezésből — a jelek gyűjtése olyan, mint egy rétegtani metszet: minden réteg más időpontban rakódott le, és együtt elég pontos képet adnak.
Az alábbi hét jel mind a lap nyilvános felszínéről jön: abból, amit a böngésző amúgy is letölt. Nincs benne semmilyen behatolás, és nincs is szükség rá.
- felszín · évszám, utolsó bejegyzés, elérhetőség
- forráskód · verziószámok, generátor, betűkészlet
- kapcsolatok · beágyazások, tanúsítvány, átirányítás
a három réteg egymástól függetlenül keltezhető
Egy — a lábléc évszáma
A legrégebbi és legmegbízhatatlanabb jel. Sok oldalon a szerzői jogi év automatikusan frissül, tehát a friss évszám nem bizonyít semmit. A megállt évszám viszont igen: azt jelenti, hogy kézzel írták be, és azóta senki nem járt arra.
Kettő — az utolsó bejegyzés dátuma
A hírek vagy a blog rovat. Ez ritkán hazudik, mert ide senki nem ír automatikusan. Ha a legutóbbi bejegyzés több éve kelt, az nem feltétlenül baj — de akkor miért van ott a rovat. Egy üresen álló hírek-menüpont többet árt, mint amennyit egy nem létező rovat ártana.
Három — a verziószámok a forráskódban
Ez a legpontosabb. A legtöbb rendszer verziószámot fűz a betöltött stílus- és szkriptfájlok címéhez, hogy frissítés után a böngésző ne a régi változatot használja. Gyorsítótár-kezelési célt szolgál — mellékhatásként viszont bárki számára olvashatóvá teszi, melyik verzió fut.
Ha ezekhez hozzáveszem a kiadási dátumokat, elég szűk sávra be lehet lőni, mikor volt az utolsó frissítés. Nem azért érdekes, mert titok, hanem mert a tulajdonos jellemzően nem tudja, hogy ez látszik.
Négy — a generátor és a hozzá tartozó divat
A használt eszközök egy korszakot jelölnek. Bizonyos betűkészletek, ikonkészletek, animációs könyvtárak évjárathoz köthetők ugyanúgy, ahogy egy autó formája. Ez a jel nem pontos, de nagyságrendet ad: két év vagy tíz.
Öt — a törött beágyazás
A legárulkodóbb, mert nem az oldal romlott el, hanem a világ ment tovább. Egy beágyazott térkép, ami engedélyhiba miatt szürke téglalap; egy közösségi hírfolyam, ami üres dobozként jelenik meg; egy videó, amit már nem lehet lejátszani.
Ez pontosan az a fajta hiba, ami magától keletkezik, ha egy oldalhoz senki nem nyúl — erről szól bővebben az az írás, ami azt veszi végig, mi történik egy magára hagyott oldallal.
Hat — a tanúsítvány és a domain
A tanúsítvány kiállítási dátuma megmutatja, automatikus megújítás fut-e vagy kézi. Ha az oldal lejárt tanúsítvánnyal él, akkor már senki nem kapja meg a lejárati értesítőt sem — ez a legerősebb jele annak, hogy a rendszer gazdátlan.
Hét — az elérhetőségek
Ez az egyetlen jel, ami nem műszaki, mégis a legtöbbet mondja. Egy megszűnt e-mail-cím, egy már nem használt telefonszám, egy régi cím. Az oldal ilyenkor nemcsak elavult, hanem félrevezet — és ez az, ami tényleges kárt okoz, nem a régi betűtípus.
Egy jel önmagában félrevezethet: egy régi lábléc-évszám mellett futhat frissen karbantartott rendszer. Négy-öt egybehangzó jel viszont már elég biztos — és a legtöbb elhanyagolt oldalon mind a hét egyszerre igaz.
Amit ez a cégről elárul
Nem azt, hogy rosszul dolgoznak. A legtöbb ilyen oldal mögött működő, rendes vállalkozás áll, aminek egyszerűen nincs kihez fordulnia: aki csinálta, elment, a hozzáférések elvesztek, és azóta senki nem meri megbolygatni.
Ami viszont látszik: hogy meddig terjed a figyelem. Egy oldal, aminek a lejárt tanúsítványát senki nem veszi észre, arról szól, hogy a vállalkozás nem kap semmilyen jelzést a saját online jelenlétéről. Ez nem hanyagság — hiányzó rendszer.
Az etikai határ
Mindez nyilvános adat: pontosan az, amit a böngésző minden látogatáskor letölt. A határ ott van, hogy ezzel mit kezd az ember.
Felmérésnél, saját oldal ellenőrzésénél, vagy annak megértésénél, hogy egy örökölt rendszer hol tart — teljesen rendben van. Hidegmegkeresés alapanyagaként viszont nem: „megnéztem az oldalát, és láttam, hogy elavult” kezdetű levelet nem küldök. Ez az egyik olyan pont, ahol a technikai lehetőség és az illendőség elválik.
És a saját oldalad?
Ez a legjobb, amire ez a lista használható. Nyisd meg a saját oldaladat kijelentkezve, idegen szemmel, és nézd végig ugyanezt a hetet. A legtöbb oldal elárulja magát valamivel, amit a tulajdonos évek óta nem nézett meg — mert ő mindig belépve látja, ahol minden rendben van.
Kérdések a témáról
Hogyan lehet megállapítani, mikor frissítettek utoljára egy weboldalt?
Több egymástól független jelből, amelyek együtt elég pontosak: a lábléc évszáma, a legutolsó bejegyzés dátuma, a forráskódban látszó verziószámok, a beágyazott szolgáltatások állapota és a tanúsítvány kiállítása. Egy jel önmagában félrevezethet; négy-öt együtt viszont egybehangzó.
Miért látszik a bővítmények verziószáma kívülről?
Mert a legtöbb rendszer verziószámot fűz a betöltött stílus- és szkriptfájlok címéhez, hogy a böngésző frissítéskor ne a régi változatot használja. Ez gyorsítótár-kezelési célt szolgál, mellékhatásként viszont bárki számára olvashatóvá teszi, melyik verzió fut.
Jelent-e biztonsági kockázatot, ha ez látszik?
Önmagában a láthatóság nem sebezhetőség: a támadók amúgy is válogatás nélkül próbálkoznak. A valódi kockázat maga az elavultság — a nyilvános verziószám csak megkönnyíti a célzást. A megoldás nem az elrejtés, hanem a frissítés.
Mit érdemes ebből a saját oldalamra nézve megtenni?
Ugyanezt a hét jelet végignézni a saját oldalon, kívülről, kijelentkezve. A legtöbb elárulja magát olyasmivel, amit a tulajdonos évek óta nem néz meg: egy régi évszámmal a láblécben, egy két éve utolsó bejegyzéssel, egy törött beágyazással.